Az Ungvári Kárpáti magyar kapusa - Hajrá, Judit!
Hajrá, Judit! Az ukrán női kézilabda Szuperligában idén az Ungvári Kárpáti csapata diadalmaskodott. Ezzel sporttörténelmet írt, hisz először szerezte meg az Ukrajna bajnoka címet. Erről már a sportkedvelők sokat olvastak. Hogy ismét erről írunk, annak az adja az apropóját, hogy a csapat egyik kapusa egy magyar lány. Balog Judit, aki nem csupán első magyarként, de a legfiatalabb csapattagként – 16 évesen – nyerte el ezt a címet.
Nehéz őt utolérni, hisz edzőtáborok, mérkőzések között éppen érettségire készül. Pünkösd szombatján végül sikerült Judittal a nagydobronyi szülői házban találkozni, s még a délutáni különórája előtt beszélgetni vele. A csupa virág, csupa mosoly otthonban dolgos szülők, nagyszülők társaságában egy végtelenül szerény és kedves fiatal hölgy fogad. Szobája falát megannyi oklevél, érem, újságcikk-kivágás díszíti. A legfényesebb ezek között a legutóbb nyakába akasztott érem: Ukrajna bajnoka.
– Hogy sikerült ezt elérned? – Erre a kérdésre nehéz egyértelmű választ adni. Hiszem, hogy elsősorban Isten segített, s emellett a kitartó munka eredménye ez. – A Nagydobronyi Középiskolában magyarul, anyanyelveden tanultál… – Nehéz is volt a kezdetek kezdetén, amikor is a Nagydobronyi Középiskolából hetedikes koromban Ungvárra kerültem, egy ukrán tannyelvű speciális iskolába, de ma is érzem, hogy anyanyelvemen szerzett tudásomra alapozhattam. A sporthoz hogy kerültem közel? Dobronyban mindig is nagy figyelmet fordítottak a testnevelésre. Emellett a megyeszékhelyről is járt ki Dobronyba egy edző, Beke Diana, aki foglalkozott a kézilabdát szeretőkkel, aztán nyári táborba vitt bennünket, s ott mondta, hogy jó lenne, ha Ungváron ez irányban fejleszteném tudásomat. Nehéz volt a döntés, de szüleim háttérimája megerősített, így a nyolcadik osztályt már ott kezdtem el. Nem mondom, hogy könnyű volt, sokat sírtam eleinte, mert keveset tudtam ukránul. És az osztálytársak is nehezen fogadtak el emiatt. De miután a pályán bizonyítottam, sok-sok kedves támogatóra, barátra leltem. – Mindig is kapusnak készültél? – Nem. Jobb átlövőként kezdtem. Aztán egy véletlen folytán – Viktor Csernov volt az edzőm – a kapuba kerültem. Akkor „fedeztek fel” kapusként, és harmadik kapusból fél év múlva másod-, egy év múlva elsőkapus lettem. – Emlékezetes mérkőzések… – A 2011 szeptemberében Ungváron a Lembergi Halicsanka elleni mérkőzés. Akkor játszottam először tétmérkőzésen, ha csak tíz percet is. Aztán a kijeviekkel, az Irpinnyel játszott mérkőzések is felejthetetlenek, ez utóbbin négy hetest is megfogtam. No és a bajnokság. Ahol tíz gólt kivédtem, s csupán kétszser kerkült a labda a hálóba. A közönség a nevemet skandálta: „Judit! Judit!” Ez felemelő érzés… – A hetesekre sokszor téged küldenek be… – Ez már a teljesítményem elismerése lehet. Borisz Petrovszkij együttesében szerepelni egyébként megtiszteltetés. Bár el kell mondanom, az első meccseken még remegett a lábam, de amikor kivédtem a kapuba tartó kemény labdákat, fellélegeztem. És a társaim kézfogása is bátorít. Remélem, helyem lesz a csapatban továbbra is. – Ezt az eredményt érettségiző diákként elérni nem könnyű… – Hálás is vagyok Istennek, amiért ez nekem sikerült. Hogy erőt adott ahhoz, hogy a napi két edzés mellett még az érettségire is tudjak készülni. Nappal edzettem, éjjel tanultam… – A csapat… – Nagyszerű ez a csapat. A csapatkapitányunk, az ungváriak gólerőse, Turkalo Natalija, aki az ukrán válogatott egyik meghatározó tagja, bennünket is összefog, irányít. Jó itt játszani. – Hogyan tovább? – Ha sikerül az érettségim és a felvételim, akkor az ungvári egyetem sport testnevelési szakán folytatom tanulmányaimat. – Most már sportmesteri címed is van. Ukrajna bajnoka vagy. Nem lehet kétséges, hogy felvételt nyersz… – Azért az emelt szintűn meg az érettségin is ugyanúgy teljesíteni kell – magyarként az ukrán vizsgán is, mint az ukrán anyanyelvűeknek. Bízom benne, hogy Isten megsegít, és sikerül ezt az akadályt is venni. Ehhez is erőt adnak azok a pillanatok, amikor csapattársaimmal, edzőimmel együtt örülünk egy-egy győzelemnek. – Álmaid, vágyaid… – Szeretném, ha sikerülne a felvételim, és a legnagyobb vágyam, hogy bekerüljek Ukrajna válogatottjába. – Sok fiatalnak mutathatsz példát. Szurkolunk neked! És mi is együtt skandáljuk: „Hajrá, Judit!” Marton Erzsébet