3. információs tábla
Az erdő élővilága – Növények
A védett terület legjellemzőbb és legértékesebb növénytársulása a gyertyános-tölgyes (Querco robori-Carpinetum), ami a Latorca árteréből kiemelkedő magaslatok öntéstalajának jellemző erdőtársulása.
A gyertyános tölgyerdők lombkoronaszintjét és az erdő jellegét a kocsányostölgy (Quercus robur) mellett a a közönséges gyertyán (Carpinus betulus) határozza meg. Maga a lombkoronaszint kétszintű: a felsőben a tölgy dominál (kb. 25-30 m), az alsóban a gyertyán (kb. 10-20 m).
A sűrű lombkorona kevés fényt enged át, ezért alatta a cserjeszintszegényes. Ezekkel a növényekkel inkább csak az erdőszéleken és tisztás helyeken találkozunk. A cserjeszint jellemző növényei: a tatárjuhar (Acer tataricum), az egybibés galagonya (Crataegus monogyna), a cseregalagonya (Crataegus laevigata), a veresgyűrű som (Cornus sanguinea), a közönséges mogyoró,(Corylus avellana) a közönséges kutyabenge (Frangula alnus), a közönséges kecskerágó (Euonymus europaeus) és a közönséges fagyal(Ligustrum vulgare)
A gyertyános tölgyes gyepszintjébenfőleg a kora tavaszi hagymás és gumós növények nőnek, még a lombkorona kialakulása előtt, míg megfelelő mennyiségű napfényhez jutnak. Megtalálható itt az Ukrajna Vörös Könyvébe bejegyzett, ritka és védett növények: a kétlevelű sarkvirág (Platanthera bifolia),a tavaszi tőzike(Leucojum vernum)és a medvehagyma (Allium ursinum). Tavasszal gyönyörű látványt nyújt a tömegesen nyíló berki szellőrózsa(Anemone nemorosa L.) és a kis meténg (Vinca minor). A gyepszint jellemző növényei még: az orvosi tüdőfű (Pulmonaria officinalis), szagos müge (Galium odoratum), kereklevelű kapotnyak (Asarum europaeum), podagrafű (Aegopodium podagraria), olocsáncsillaghúr (Stellaria holostea) , sárga tyúktaréj(Gagea lutea) és a fák törzsére feltekeredő közönséges borostyán(Hedera helix). Nyáron az erdőszegélyeken hatalmas foltokban nyíló kéküstökű csormolya (Melampyrum nemorosum) nyújt felejthetetlen élményt.
A spórás növények is képviseltetik magukat. Elég gyakori az erdei pajzsika (Dryopteris filix-mas ) és a saspáfrány (Pteridium aquilinum)
A gyertyános–tölgyeseken kívül másfajta erdővel is találkozhatunk a rezervátum területén. A Latorca medre mentén keményfájú ligeterdők húzódnak, ahol a kocsányos tölgy mellett a keskeny levelű kőris egyik változata, a magyar kőris(Fraxinus angustifoliasubsp. pannonica) és a magas kőris(Fraxinus excelsior) az erdőalkotó faj, de elég gyakori a vénic szil(Ulmus laevis), az enyves éger (Alnus glutinosa) és a mezei juhar (Acer campestre) is. Ezeknek az erdőknek a lombkoronája nem annyira zárt, így a cserjeszint és a gyepszint sokkal sűrűbb és fajgazdagabb.
A mélyebben fekvő és nedvesebb területeken nyárfás és fűzes társulások találhatók, fehér nyárral (Populus alba) és különböző fűz fajokkal.
.jpg)