Még májusban ötlött fel bennem, mi lenne, ha felvinnék egy merész csapatot a Fekete-Tisza forrásához. Meghirdettem. Vártam. Az első hetekben nem sokan jelentkeztek, de aztán megindult az érdeklődés.
Végül egy 18 fős gárdát sikerült összetoboroznom Tiszasalamonból, Csapról, Nagydobronyból és Tiszaásványból. Pisti öcsémmel összeállítottuk a programot, amibe belevettük a técsői Kossuth-szobort, a szlatinai sóstót (illetve annak a helyét), Európa közepét, a Trufanec-vízesést és természetesen a Fekete-Tisza forrását.
A kőrösmezői szállást és a terepjáró-buszt Bíró András barátom közreműködésével lényegében egy nap alatt lefoglaltam. Szállásuk két magánpanzióban volt. A csapat tagjainak egyöntetű véleménye szerint a fejenkénti 150 hrivnyás árban a két háromfogásos (vacsora és reggeli) étkezés értékén felül még egy-egy ágyat is kaptunk éjszakára.
A személyszállításra átalakított GAZ-66-os teherautón az oda-vissza út egy külön élménybeszámolót érdemelne. Sokan alig mertek kinézni az ablakon, mert az autó olyan úton vitt minket, amitől enyhén szólva megrettentek – hol a kocsi orra, hol a fara állt az égnek, időnként irtózatosan oldalra dőlt, jobbra kétszáz méteres szakadék, balra háromszáz méterre tornyosult felettünk a hegyoldal –, viszont pilótánk, mesterien vezetve, csak felvitt minket az Aklos-hágóra. Onnan egy félórás erdei sétával ereszkedtünk le a forráshoz.
Merem állítani, hogy majd egy órán keresztül nem a Tisza folyt lejjebb a medrében, mivel addig tartott, míg mindenki teletöltötte flakonjait-üvegeit friss forrásvízzel.
Az időjárás is kedvezett, jó időt fogtunk ki. Kisebb nehézségek árán bár, de még egy kis záport és jégesőt is sikerült a programba iktatnom.
A hazafelé vezető út egy részén a buszban arról szólt a diskurzus, legközelebb hová is szervezzem a következő túrát.
Palkó Gyula
(idegenvezető)
Tiszasalamon
Forrás:
Kárpátinfo.net