Kárpátalján leginkább az intenzív fóliás zöldségtermesztésből tudnak megélni a magyar kisgazdaságok, amelyek tömegesen állnak át erre a módszerre. Állami segítség nincs, csak saját magukra számíthatnak.
A legtöbb portán már január közepétől fűtik a fóliákat, ahol már csíráztatják az uborkát és paradicsomot. Minél korábban terem meg az áru, annál nagyobb a jövedelem. A Hajnal-tájban megszólaló verbőci Balog családnak három fóliasátra van, a legnagyobb 10 méter széles és 40 méter hosszú. Fával és a kukoricacsutkával fűtenek, a tűzre óránként kell rakni, így a szolgálat 24 órás, de a fólia alatt hamarabb elkezdődik a tavasz, és ennek, bármilyen megerőlteteő is a folyamatos munka, megvan a szépsége – mondja a ház asszonya. Másfél-két hete már kikelt a paradicsom, aztán lassan jön az uborka is. Az árut a piacon adják el, de már van egy viszonteladójuk is.
Húsvét táján a legmagasabb az ár, ha ilyenkor leszednek egy mázsa uborkát, az többet ér, mint ha később tonnákat szüretelnének, ezért aztán mindenki arra törekszik, legyen mit szedni az ünnepre – teszi hozzá a házigazda. Előre nem lehet eldönteni, hogy mi lesz kifizetődőbb, így aztán ültetnek ezt is, azt is. Kárpátalján egyébként az eladási árak tíz év alatt alig változtak, a gazdák költségei pedig megnégyszereződtek, ezért ma jóval kisebb a haszon, mint néhány éve, ráadásul a természeti csapásoktól, az aszály, jégeső okozta károkért sem kárpótolja őket az állam: a magántermelők, kisgazdák, családi gazdaságok semmiféle állami támogatást nem kapnak.
A kárpátaljai magyar gazdák dolgát még az is nehezíti, hogy több szomszédos ukrajnai megyéből is átjárnak a viszonteladók, és olcsón felvásárolják az árut. A megoldás a termelők szerint az lenne, ha az érdekeiket képviselő szövetkezetet hozhatnának létre.
hirado.hu