A hagyományos, régi parasztházak tisztaszobájában a bekeretezett családi fényképek, hímzett vagy üvegre festett bibliai idézetek, dísztányérok mellett a falon kiemelt helyre került egykor a család valamelyik férfi tagjának színes obsitlevele. Obsitlevelet a katonaságból való elbocsátáskor kaptak a leszerelők. Ezek hivatalos okiratok voltak, rendszerint nem voltak díszesek. A falra nem ezek kerültek, hanem előregyártott, színes nyomatok A3-asnál nagyobb méretben.
Ezek már elég mutatósak, figyelemfelkeltőek voltak, méltóak arra, hogy a szoba díszei legyenek, felkelthették a vendégek kíváncsiságát, és beszélgetés közben elindíthatták a háborús emlékek felidézését. Ilyen obsitleveleket vagy katonai emléklapokat békeidőben is szereztek a volt honvédek. Viszont az első és második világháború résztvevőinek obsitlevelei valószínűleg sokkal értékesebbek voltak, tekintettel arra, hogy tulajdonosaik harctéri szolgálatát bizonyították. Még tíz vagy húsz évvel korábban is, amíg éltek a háborús résztvevők, sok második világháborús katonai emléket lehetett látni házaikban, szobáikban. Aztán ezek is eltűntek, ma már többnyire rakodókba, kamrákba vagy a padlásokra kerülnek ezek a tárgyak. Az első világháborús obsitlevelek még ezeknél is korábban tűntek el, semmisültek meg. Éppen ezért rendkívüli egy ilyen katonai emléklap előkerülése. Nemrég egyik kolléganőm arról tájékoztatott, hogy családi ereklyeként őrzi dédapjának, néhai Nyomó Jánosnak a bekeretezett obsitlevelét. Az ilyen színes nyomatok közepére mindig egy álló vagy lovon ülő katonát rajzolt a nyomat tervezője. A fejrész üresen volt hagyva, hogy a tulajdonos a saját fényképét ragaszthassa oda. Szerencsés esetben a fényképből kivágott fej arányosan illeszkedett a rajzolt katona méretéhez, de ez nem mindig sikerült. Nyomó János esetében ez viszonylag jól végrehajtott montázs lett. A színes nyomaton a katona alakját tölgylomb-koszorú övezi. Két felső sarkában az Osztrák- Magyar Monarchia császára, I. Ferenc József, és a Német Birodalom uralkodója, II. Vilmos babérkoszorús, zászlókkal és koronákkal ékesített arcképe kapott helyet. Az alsó sarkokba a Monarchia egyesített címere és a német birodalmi címer került. Köztük a felirat nemzeti szalagon: „Szövetséges hadjáratunk emlékére”. A két uralkodó között az évszám: 1914/15. Nem hiszem, hogy csupán ez a két év volt Nyomó János szolgálati ideje. Valószínűbb, hogy végigharcolta a háborút. Az évszám inkább a nyomatot megrendelő katonai vezetők vágyait fejezheti ki, akik a háború gyors lezárására számítottak. Egyébként a két uralkodó arcképe között az évszámon ott van keresztbe tett pálmaágak felett a félhold egy ötágú csillaggal, ami nyilván a harmadik szövetségest, Törökországot hivatott jelképezni. A jobb kezével tölgylombos sapkát lengető, baljával szuronyos puskát markoló katona alakja mögött bal felől ágyút, hátrébb tábori kórházat látunk, jobb felől viszont elesett katonákat, géppuskázó honvédeket, győzelmesen rohamozó huszárcsapatot és a hátráló ellenséget, valamint égő falut. Feje felett a németek büszkesége, egy Zeppelin léghajó lebeg. Az egész kompozíció a korabeli szemlélők számára, akik nem jártak a háborúban, a hazafias propagandának megfelelően, mutatott egyfajta idealizált, rendezett, ünnepélyes képet a háborúról. Az obsitlevelek tulajdonosai természetesen tudták és talán el is mondták családtagjaiknak, vendégeiknek, hogy milyen a háború a valóságban. Milyen a lövészárok, a kézitusa, az üvöltő ágyúk, milyen volt az élet és méginkább a halál a fronton. Talán Nyomó János is beszámolt minderről, ám az emlékek, az emlékek hordozóival együtt, lassan elhaltak. Ma már csak azt tudja a család e díszes kép egykori tulajdonosáról, hogy aranykezű asztalos volt, jó gazda, két gyermek édesapja, a falu megbecsült polgára. Mint asztalos az ő szakmai tudását dicséri, keze munkáját viseli a templomi padok egy része. Emlékezzünk tehát a nagy háború egyik nagydobronyi katonájára, talán hősére, Nyomó Jánosra.
Varga Sándor magyartanár
.jpg)