Nem akarnak háborús menedék lenni

Betűméret:

Hatezer kelet-ukrajnai menekült befogadását kapta feladatul Kijevtől Kárpátalja. Az áradat ugyan még nem indult meg, de a helyiek szerint már most nyilvánvaló, hogy nincsenek meg a feltételek a harcok elől érkezők ellátására.

 

Beregszászon még senki sem látott kelet-ukrajnai menekülteket, de sokan úgy sejtik, hogy az ismerősük ismerősének ismerősénél már vannak barátok, távoli rokonok, akik önerőből jutottak el Ukrajna legnyugatibb csücskébe, hogy egy időre meghúzzák magukat az oroszbarát szeparatisták és az ukrán hadsereg 1100 kilométerre lévő harcai elől. Két család valóban elhagyta otthonát, hogy Beregszászon telepedjen le, ám ők nem kelet-ukrajnaiak, hanem az Oroszország által elcsatolt Krímből érkezett krímitatárok.

Ha vannak, rejtőzködnek

Van, aki szerint a tehetősebbek már lakásokat is vettek Ukrajna legnagyobb magyar városában – Beregszász 25 ezer lakójának csaknem fele magyar –, de végül a történetek megrekednek a pletyka szintjén.

Az emberek történelmi reflexből nem szívesen kerülnek különböző listákra – adta meg a magyarázatot Máltai Szeretetszolgálat beregszászi vezetője arra, miként lehetséges, hogy az otthonaikat elhagyni kényszerülők esetleg nem sietnek segítséget kérni a hatóságoktól. A civil bizalmatlanságnak azonban praktikusabb oka is lehet: sokan attól tartanak, hogy a katonai mozgósítás elsősorban azokat a férfiakat érintené, akik a harcokkal terhelt térségből származnak.

 

Makuk János személyesen egy luganszki házaspárról tud, amelyik egy időre Kárpátaljára jött, ám végül ők is visszamentek Kelet-Ukrajnába. Ha nem is a szakadár Luganszk megyébe, de a közelébe, mert úgy könnyebben tudnak lépni, ha egy időre javulna a helyzet és elhozhatnák ingóságaikat.

„Ott valóságos háború zajlik, hiszen civilek halnak meg, szenvednek a gyermekeink, a nők, az idősek és a férfiak is. Sok lakóházat leromboltak, Luganszk városában nem lehet közlekedni, mert fegyveresek vannak mindenfelé.

Mégis hisszük, hogy hamarosan mindez véget ér. A városban csak az idősek maradtak és azok, akiknek nincsen anyagi lehetőségük elmenni, nincsenek rokonaik, barátaik, akik befogadnák őket” – közölte írásos beszámolójában a luganszki fogtechnikus házaspár.

Az internátus üresen áll

Beregszászon ötven, a járásban további kétszáz menekült befogadását írták elő, egyelőre azonban Petőfi Sándor arcképe magányosan néz a város szélén álló bentlakásos iskola üres aulájára. A múlt héten már a befogadással járó feladatok ellátásával megbízott stáb is hazament az iskolából, csak akkor jönnek újra, ha valaki valóban beköltözne.

02
Fotó: Huszti István

Igaz, az esetleges menekült nem sokáig örülhetne a szállásnak: az iskola szeptemberben megkezdi a tanévet, a szociálisan rászorult gyermekeknek otthont adó internátust így mindenképp el kellene hagyniuk a jövevényeknek.

„Akiknek addig esetleg valamilyen formában tudunk segíteni, ennek az ingatlannak a területén, úgy állunk elébe” – mondta Beregszász polgármestere. Babják Zoltán azonban hangsúlyozta: ezen túl nincs módja a városnak segítségnyújtásra.

„250 szálláshelyünk nincs, de más objektumunk sincs, ahol civilizáltan tudnánk bármilyen áttelepültet fogadni.”

Erra csak akkor volna lehetőség, ha Kijev külön forrást biztosítana több ingatlan felújítására, lakhatóvá tételére. Egyelőre mindössze 100 ezer hrivnyát (egy hrivnya kb. 18 forint), ígért a beregszászi járásnak Kijev, de jelenleg ez a pénz sincs meg.

Egyelőre azonban senki nem jött menekültként hivatalos hálózaton keresztül a térségbe. Aki azon kívül érkezve kérne segítséget, az erre akkor számíthat, ha Beregszászon valaki – rokon, ismerős – kezességet vállal.

„Nem zárkózunk el olyan segítségnyújtástól, amit egy fehér ember egy másik fehér embernek kell, hogy nyújtson ilyen helyzetben, de kérdéseket fogunk feltenni.

Ezt így látja helyesnek Beregszász minden lakója” – mondta Babják.

03
Fotó: Huszti István

Nemzetiségi mozaik

A kárpátalja 1,2 millió lakosának négyötöde ukrán – ebben az Ukrajnában külön kisebbségként el nem ismert ruszinok is benne vannak –, 12 százaléka magyar, de a több tízezres a román és orosz kisebbségek mellett számon tartanak német, szlovák, belarusz és lengyel közösségeket is.

Az érzékeny etnikai viszonyok miatt a helyi vezetés már most jelezte: a nemzetiségi arányokat befolyásoló hosszútávú betelepítést mindenképp el szeretnék kerülni.

„Ha valaki Kelet-Ukrajnából jön, ide, de nem rendelkezik rokonsággal, akkor ahhoz Beregszász közössége megosztóan viszonyul. Beregszász lakossága nem szívesen lát idegeneket, akiknek nem tisztázott a beutazási célja. Ha valaki ugyanis menekül, akkor azt nem ötszáz kilométeres lépésekben teszi. Óva intenek engem a beregszásziak attól, hogy elhamarkodott intézkedéseket hozzunk” – mondta Babják, megjegyezve, hogy épp elég saját szociális gondot kell megoldania a városnak, ezen felül csak akkor tudják a „közösség új tagjait ellátni”, ha marad rá kapacitás.

A polgármester szavait erősítette meg a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) politikaititkára is. A hosszabb távú, nagyobb számú betelepítést mindenképp el kell kerülniük a kisebbségi területeknek. Egyelőre azonban a betelepítés reálisan nem merült fel – közölte Darics Karolina, aki szerint a katonai mozgósítással kapcsolatban is érezhető a pánikkeltés.

„Volt hír arról, hogy egy faluban kétszáz behívót osztottak ki. Aztán kiderült, hogy mindössze kilenc érkezett, de ezeket sem tudták kézbesíteni,mert az érintettek külföldön vannak” – hozott egy példát Darics. Általános mozgósításról egyébként sincs szó: csak azok számíthatnak behívóra, akik már szolgáltak katonaként, kaptak speciális kiképzést. Ez a megyében összesen négyezer embert érinthet, ám az, hogy közülük a többség valóban bevonuljon, Darics szerint nem tűnik valószínűnek.

01
Fotó: Huszti István

A KMKSZ képviselője hatszáz kelet-ukrajnairól és kétszáz krímiről tud a megyében, akik kárpátaljai lakcímre jelentkeztek át. Nagy többségük azonban nem kért menekültstátuszt, önmagát látja el, ismerősöknél vagy akár panziókban.

– jelezte a szóbeszéd egy váratlan forrását Darics. A Krím elveszése miatt ugyanis megnőtt az idelátogatók száma. Sokan a beinduló falusi turizmusért, az ország utolsó komoly hegyvidékéért és a térség termálfürdőiért érkeznek a Kárpátaljára.

Hogy mennyi menekült van, arról országosan is csak találgatni lehet. Az összesen 52 ezer négyzetkilométeren elterülő Luganszk és Donyeck megyét 6,6 millió ember lakja, az elmenekülők várható számát 800 ezerre tippelték Kijevben. Ebből sokan Oroszországban köthetnek ki, de, hogy mennyien, az két okból nem tudható: egyrészt sokan ott sem kérnek menekültstátuszt, másrészt viszont politikailag érdeke Moszkvának a hozzá érkezők számának felülbecslése – épp annyira, amennyire az ellenkezője érdeke Kijevnek.

Jobb nem sietni

Bár az eddig 1100 áldozatot követelő kelet-ukrajnai harcok miatt valóban érdemes felkészülni a menekültek fogadására, a karitatív szervezetek óvatos várakozásra kényszerülnek. „Folyamatosan figyeljük a helyzetet, de nem szabad proaktívnak lennünk” – mondta Adányi László.

A Máltai Szeretetszolgálat programvezetője szerint már csak azért sem szabad túlzottan előreszaladniuk a karitatív szervezeteknek, mert nem az a feladatuk, hogy az állam helyett segítsék a rászorulókat, hanem az, hogy kiegészítsék az ellátást ott, ahol az államnak erre nincs elég forrása. Egyelőre azonban nincsen hiteles információ arról, mikor, hova és mennyien érkezhetnek, így marad a várakozás.

Ljokman és Irina

Kelet-ukrajnaiak még nincsenek, két krími tatár fivér saját családjával viszont már Beregszászra jött, miután krími otthonuk Oroszországhoz került.

05
Fotó: Huszti István

Saját elmondásuk szerint eredetileg Lvovba mentek, és a velünk kapcsolatba lépett önkéntes révén jutottak Beregszászra áprilisban, tulajdonképpen véletlenül.

A 29 éves Ljokman klasszikus krímitatár utat járt be: a Sztálin által a németekkel való együttműködés vádjával 1944-ben kitelepített krímitatárok többsége 1990-ig Közép-Ázsiában élt. Ljoman szülei, és ő maga is Kazasztánban született. A Szovjetunió felbomlásával tértek vissza nagyszülőkkel együtt a Krímbe, ahol önerőből új életet kezdtek.

„Vonattal jöttünk el, egy héttel a népszavazás után. Amit tudtunk, vonatra raktunk, később visszamentem az autómért és abban hoztam el, ami belefért” – mesélte a kétszintes házát hátrahagyó Ljokman,aki most feleségével és három gyerekével egy kétszobás lakást kapott szívességből a beregszásziaktól, egy évre. Hasonló helyzetben van bátyja és annak családja is.

A hidzsab miatt van az egész

„Nem értünk egyet az orosz rendszerrel, ahol elnyomják a muzulmánokat” – vette át a szót Irina, miközben az iskolába készülő lányával kivitette a szobából a gyerekkel majdnem azonos méretű óriási macskát. Irina története sem szokatlan: édesanyja révén krímitatár, apja ukrán, de anyanyelve orosz és az iszlámmal is csak a pszichológia szakon végzett egyetemi tanulmányai idején találkozott.

A diplomavédés egyelőre elmaradt, a vallásosság viszont élete része lett. Olyannyira, hogy az orosz annexióban leginkább az riasztotta el, hogy szerinte ezután sem ő, sem a lánya nem hordhat majd hidzsábot és nem tarthatják meg az iszlám előírásokat sem.

Hogy Oroszországban csaknem harmincmillió muszlim él, az szerinte nem garancia arra, hogy a Krímen nem nyomják majd el a muzulmánokat.

A mamák oroszpártiak

Az ukrán konfliktus jellege amúgy is nehezen meghatározható, a képet Ljomanék története is csak bonyolítja. Bár Ljoman krímitatárnak, Irina ukránnak vallja magát, a családban oroszul beszélnek egymással.

04
Fotó: Huszti István

Hogy a krími helyzet megítélése mennyire nem egyértelmű, azt a legjobban az mutatja, hogy

Irina és Ljoman édesanyja is az orosz csatlakozásra szavazott. Igaz, már megbánták.

„Az első hónapban még jóval magasabb lett anyám nyugdíja, aztán újraszámolták és alig lett több az ukrajnainál. Ráadásul úgy, hogy közben minden megdrágult” – adta meg a bánat prózai okát Irina. Ljoman szerint sokan a munkájukat is elvesztették a kereskedelem szokásos útjainak megszűnésével és a krími turizmus visszaszorulásával. Eközben pedig elmondása szerint a Krím déli részén a szervezett bűnözés irányítása a csecseneké lett, elkezdtek védelmi pénzeket szedni a helyi vendéglátósoktól.

A család ugyan reméli, hogy háza megmarad a Krímen, de életét már Beregszászon képzeli el. Terveik szerint kereskedelmi vállalkozást indítanak kölcsönből és újra saját lábukra állhatnak. A gyerekek hamarosan elkezdenek magyarul is tanulni. „Itt senki nem fenyeget, mindenki nagyon kedves” – mondta Irina. Persze, ha a muzulmán vallásuk miatt úgy éreznék, hogy veszélyben lennének, tovább állnának. „Akár Magyarországra is. Nem tudom, vannak ott mecsetek?”

index.hu


Качественная укладка линолеума или как сделать правильно прикатку линолиума
Попробуйте смотреть сериал все серии на одном сайте. Можно смотреть без ограничений.

Támogatóink: