NAGYDOBRONY

Oroszország ragaszkodását Ukrajnához nagyban magyarázzák a történelmi tényezők. Ukrajna neve szó szerint határvidéket jelent, ami Moszkvából nézve igaz is. A modern Ukrajna nagy része az 1700-as években került orosz befolyás alá, miután kiszakadt a lengyel-litván unióból, és néhány renitens területet leszámítva egészen a Szovjetunió összeomlásáig Moszkva uralma alatt állt. Több mint két évtizeddel 1991 után az országban még mindig szinte tapintható Oroszország (illetve a volt Szovjetunió) jelenléte: közvélemény-kutatások szerint az ukrán állampolgárok mintegy harmada kizárólag vagy főként oroszul beszél családja körében (az ország lakosságának harmadát orosz nemzetiségűek, illetve az egykori Szovjetunió köztársaságaiból betelepültek alkotják).

Ukrajna kulturális szempontból is kiemelt fontossággal bír Oroszország szemében. A 9. és a 12. század között a szláv törzsek laza csoportosulását takaró Kijevi Rusz - a Kijevi Nagyfejedelemség - regionális hatalom volt, amikor Moszkva még csak egy porfészek. Nagy Vlagyimir (980-1015) fejedelem volt az, aki megismertette a térséggel a keresztény vallást, letéve ezzel az orosz ortodox egyház alapjait. Emellett az orosz irodalom számos alakja Ukrajnához köthető, úgymint Nyikolaj Gogol vagy Mihail Bulgakov.

Vlagyimir Putyin orosz elnök aggódva szemlélte a 2004-es narancsszínű forradalmat Ukrajnában, a Nyugat összeesküvése eredményének tartva azt. Ugyancsak rossz szemmel nézte az Európai Unió által felajánlott politikai társulást és szabadkereskedelmi egyezményt, mivel a "28-ak" ezzel Oroszország hagyományos befolyási övezetében próbáltak előnyhöz jutni. Putyin "nyomásgyakorlással és zsarolással" vádolta az EU-t. Ahogy Kijev az utóbbi hónapokban egyre közelebb került az unióhoz, úgy vezetett be Moszkva korlátozást az ukrán acélra és csokoládéra, 6,5 milliárd dolláros exportkiesést okozva ezzel az országnak. De Oroszország nem állt meg itt, és megfenyegette Kijevet, hogy minden ukrán exportárura magasabb adót vet ki, ha Ukrajna csatlakozik az EU-hoz.
Tüntetők egy EU-zászlót ábrázoló plakáttal az Ukrajna európai integrációjának leállítása miatti tiltakozáson a kijevi Európai téren

Az orosz földgázexport nagy része Ukrajnán át jut el Európába, és a két ország közötti árviták a csapok elzárásához vezettek és ezáltal ideiglenes hiányhoz a kontinens számos részén. Oroszország éveken át próbálkozott döntő befolyást szerezni az ukrán gázvezeték-hálózat fölött - hiába. Végül az alternatív útvonalak kiépítése mellett döntött: a Balti-tenger alatti vezetékeket már lefektették, és készülőben van a fekete-tengeri hálózat is. Azonban Ukrajna továbbra is az egyik legfontosabb tranzitútvonalnak számít.

A Szovjetunió részeként Ukrajna számos ipari létesítménynek adott otthont, amelyekben a többi között autó-, hajó-, repülőgép- és rakétagyártás folyt. A Szovjetunió összeomlását követően az üzemek közül számos bezárt, míg mások életben maradtak. Oroszország ipara továbbra is nagyban függ az ukrán beszállítóktól, és több, a szovjet érából származó interkontinentális rakétához is Ukrajna gyártja az alkatrészeket. Ezt a kölcsönös függőséget Moszkva kiválóan használta ütőkártyaként, amikor azzal fenyegette meg Kijevet, hogy kénytelen lesz más partner után nézni, ha aláírja az egyezményt az EU-val.

Ukrajna azért is stratégiai jelentőségű Moszkva számára, mert Szevasztopolban állomásozik a fekete-tengeri orosz flotta. Bár ez a flotta viszonylag kicsi a többihez képest, hajóinak fontos szerep jut az orosz befolyás tükrözésében a világ felé - ahogy az nemrég látható volt Szíria esetében. A történelem során a fekete-tengeri flotta számos ütközetben játszott fontos szerepet, így egyben az orosz nemzeti büszkeség kiemelkedő jelképe is. Viktor Janukovics ukrán elnök 2010-ben aláírt egy megállapodást az oroszokkal, amelyben 2042-ig engedélyezte a szevasztopoli támaszpont használatát. Mivel Moszkva eddig nem nagyon erőlködött, hogy saját fekete-tengeri partszakaszán kiépítsen egy alternatív támaszpontot, ezért az egyezmény visszavonása elméletileg kellemetlen perceket okozhatna neki.