Idén is eljutott vidékünkre a Budapestről indult Kárpátalja Expressz, amelynek utasai szeptember 6–8. között első ízben egy ukrán vonatra átszállva eljutottak az Észak-Keleti Kárpátok gerincéig, az ezer éves határig.
A Kárpátalja Expressz nosztalgiavonat ezúttal Budapest Nyugati Pályaudvarról indulva Záhonyon át érkezett Csapra, ahol a vámvizsgálatot követően a 230 utas átszállt ukrán vasúti kocsikba, hogy a széles nyomtávú vasúti pályán folytassák útjukat.
Az első kárpátaljai megálló Bátyú volt, ahol Tóth István beregszászi magyar főkonzullal az élén a környező magyar települések polgármesterei és küldöttségei fogadták a vonat utasait. A bátyúiak ünnepi műsorral is készültek: felléptek a helyi nyugdíjasklub tagjai, a bátyúi műkedvelő fiatalok és a helyi református énekkar. Közben kirakodóvásár is várta a Magyarországi vendégeket, ahol a bátyúi és a környékbeli falvak lakói kínálták kézműves termékeiket.
Az utazás főszervezője, Molnár Béla tudósítónknak elmondta: „Az Ukrán Vasút által biztosított három vagonban szűken, de elférünk.”
Az expressz Bátyú után Volócig ment, amely az utolsó nagyobb település az 1000 éves határ előtt. Ott, valamint a mellette lévő Zúgó faluban volt a szállás. Szombaton reggel öt autóbuszra szálltak és mindannyian felmentek a Vereckei-hágóra, ahova Nevetlenfaluból, Nagyszőlősről és más kárpátaljai településekről is érkeztek magyarok, akikkel közös ünnepségen koszorúzták meg a honfoglalási emlékművet. Az ünnepség után megtekintették az Árpád-vonal vezérkari bunkerrendszerét, majd rövid felsőgerebeni pikniket követően a szolyvai emlékparkba utaztak. Körülnéztek a Kanora-tetőn, ahonnan talán a legszebb kilátás nyílik az 1000 éves határ hegyeire. Zúgóban megnézték a görögkatolikus templomot, utána ünnepi vacsora következett, melyen a volóci polgármester jóvoltából helyi művészek mutatták be az ottani hagyományokat.
Szeptember 8-án ismét vonatra szálltak, és siettek Munkácsra, mert reggel 8-kor a Majnek Antal római katolikus püspök által celebrált misén vettek részt, majd találkoztak a munkácsi magyarokkal megnézték a várost és felmentek a munkácsi várba is. Végül Csapon keresztül búcsúztak el Kárpátaljától.”
dózsa
Kárpátalja hetilap