Tweet
Betűméret:
Popka Jánost másodízben választotta a község vezetőjévé Nagydobrony lakossága. Az első ciklusát 1989–1992 között töltötte. Akkoriban hullott szét a Szovjetunió, vagy ahogy ő mondja, egy választással két országban is polgármester lehetett. Most ismét olyan időszakban vagyunk, amikor túl kell élni a dolgokat a szó egyenes és átvitt értelmében egyaránt.
– Nagyon nehéz volt… Névsor szerint, jegyre adtuk ki a cukrot, az italt, a műszaki cikkeket, az építőanyagokat. Minden a községházán keresztül bonyolódott le – sorolja a polgármester. – Ha három pár csizma jött a faluba, azt is ide küldték. No de minden korszaknak megvannak a nehézségei és a szépségei is.
– Mire emlékszik vissza szívesen?
– Visszaállítottuk az I. világháborús magyar katonai emlékművet a református templom udvarára. Amikor 1944-ben bejöttek a szovjet csapatok, a szobrot levették a talapzatáról, majd kivitték a temetőbe. A helybeliek gallyakkal takarták be. A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetséggel (KMKSZ) együtt sikerült elintézni, hogy visszakerüljön az eredeti helyére. Nem volt egyszerű. Bizonyítani kellett a járásban, a megyében és Kijevben, a kulturális minisztériumban, hogy a szobor magyar katonát ábrázol, nem pedig németet. Mindenhol megkaptuk a jóváhagyást. Helyi rendelettel szombat éjszaka visszahelyeztük. Amikor másnap az emberek a templomba készülődtek, nem mertek odamenni, míg meg nem jelentem. Amikor látták, hogy a polgármester ott van, akkor már odasereglettek. Ez még a szovjet világban volt… Arra is büszke vagyok, hogy én adtam meg az engedélyt az Irgalmas Szamaritánus Gyermekotthon építésére. Nehéz volt a kolhoztól elvenni a területet, amelyen egy gyümölcsös volt, de sikerült megoldani.
1992-től 2015-ig közel negyedszázad telt el. Ebben az időszakban került sor a kolhoz felszámolására. Popka János szerint jött a rendelet, s azt végre kellett hajtani. Sokan akkor kaptak telket. Akkoriban mindenkinek kellett a föld. Az emberek ebbe kapaszkodtak. Ma már sok parcella parlagon hever, noha más településekhez viszonyítva nem olyan rossz a helyzet. A dobronyi nép ma is megtermeli a piacra valót, s egy területről két termést is képes betakarítani egy mezőgazdasági évben.
A polgármester szerint tagadhatatlan, hogy Nagydobrony sokat fejlődött az elmúlt évtizedekben. Fontos esemény a református líceum alapítása, bevásárlóközpont és piac épült. Az embereknek nem kell a városba menniük, ha valamire szükségük van, mert helyben szinte mindent meg lehet venni, legyen szó építőanyagról, műszaki cikkekről stb. Még a szomszédos falvakból és járásokból is jönnek a vásárlók.
– Egy közösségben persze problémák is akadnak, legyen szó családi ügyről, mezsgyevitáról – teszi hozzá Popka János. – Esetenként ezek ugyanazok, mint 25 évvel ezelőtt. Mindez a polgármesteri munka velejárója. Igyekszünk. A községben karácsonykor 215 személy kapott élelmiszercsomagot. Bár nem sok pénzünk van, a rászorulóknak most is adunk egyszeri segélyt vagy támogatást gyógyszerre, műtétre. Az egyházzal közösen ravatalozót fogunk építeni.
– Miért döntött úgy, hogy ismét jelölteti magát?
– Mert erre kértek az emberek. Az elődöm, Szilvási Zoltán ugyanis nem akart indulni. Sok biztatást kaptam. Négyen voltunk jelöltek, végül én nyertem. Persze időközben sok minden változott, s előreláthatólag még fog is. A tervek szerint áprilistól helyben intéződne a személyi igazolványban történő adatváltoztatás. Ez az önkormányzat számára pluszfeladat lenne, ami jelentős többletkiadással járna: biztosítani kellene a célra egy helyiséget és egy alkalmazottat. A jövőben helyi szintre kerülhet a vállalkozások bejegyzése. Ez is egy embert igényel. Önkormányzati hatáskörbe kerülhet a földek minőségét igazoló okirat kiadása is. Abból a szempontból üdvözlendő a dolog, hogy az emberek egyre több ügyet helyben intézhetnek el, de ez pénzbe kerül, amit elő kell teremteni. De van itt ennél nagyobb probléma is.
– Éspedig?
– Az, hogy az állam – kivéve néhány kedvezményes kategóriát – nem támogatja az 1–4 osztályos gyermekek iskolai étkeztetését. A járás kérte, a községi tanács anyagilag járuljon hozzá, hogy ez továbbra is biztosított legyen. Éves szinten az összköltség 600 ezer hrivnya, ebből 200 ezret nekünk kellene finanszíroznunk. Mese nincs, ezt az összeget el kell venni a falu fejlesztésére szánt pénzből, mert fontos, hogy a gyermekek étkeztetése megoldódjon. Igaz, ezzel nem teljesül egyik-másik választási ígéretem, de az iskolások nem maradhatnak éhen.
Popka János beszélgetésünk közben szóba hozta a nagydobronyi tűzoltóságot is. Mint elmondta, az önkormányzat a múlt évben 700 ezer hrivnyát fordított a szertárra. Levélben megkeresték a járási tanácsot, támogassa a munkálatok befejezését. Ígéret van arra, hogy a szükséges 300 ezer hrivnyát a régió ki fogja fizetni. A fenntartása az állami katasztrófa-elhárítási szolgálathoz tartozik. Fel szeretnék újítani a főúttól a stadionig terjedő útszakaszt, mivel itt fekszik az óvoda, az iskola és a piac. A szükséges kőmennyiséget már megvásárolták, így az alap ideális. Arra már csak aszfalt kellene. Bátori József, a megyei tanács képviselője ígéretet tett, hogy megpróbál forrást találni rá. Rendbe szeretnék tenni a központban lévő két buszmegálló, illetve az orvosi rendelő előtti területet is. A községet kettészelő csatornára, a líceum előtti részre egy vaspallót álmodtak, mellé pedig parkot, lócákkal, közvilágítással.
A tervek szerint március 11-én komoly fórumot rendeznek Nagydobronyban, amelyre meghívják a testvértelepüléseket, illetve azok révén a potenciális befektetőket is. Popka János szerint nagyon fontos a munkahelyteremtés. Ugyanakkor, tekintettel arra, milyen sokan vállaltak munkát az Európai Unió valamely tagállamában, immár az a kérdés, lesz-e aki dolgozzon? Jómaga optimista, hiszen nem mindenki ment el. Véleménye szerint két-három, különböző profilú céggel kölcsönösen előnyös együttműködést tudnának kialakítani.
Tóth Viktor
http://kiszo.hhrf.org
Facebook Social Comments
.jpg)