Nagydobrony életében mindig fontos szerepet játszott az erdő. Erre utal a település neve is, mivel úgy tartják, hogy az a szláv „dub” (tölgy) szóból ered.

Az erdő a leggazdagabb társulásunk, mely a növények mellett rengeteg állat élettere is. A Nagydobrony környékén elhelyezkedő, 1736 hektár területű erdőket az USzSzK Miniszteri Tanácsának rendelete alapján 1974. október 28.-tól “időlegesen védett területté” nyilvánították. Ez egy állami jelentőségű zoológiai rezervátum, amely az Ungvári- és Munkácsi-járás területén helyezkedik el, és az Ungvári Állami Erdőgazdasághoz tartozik.

A rezervátum létrehozásának elsőleges célja az itt élő vadállatok élőhelyének és szaporodási helyének védelme, azok egyedszámának fenntartása és növelése. Emellett fontos feladat még tudományos kutatások és ökológiai kutatómunka folytatása is. Mindezen szempontokat figyelembe véve hoztuk létre ezt a tanösvényt, amely reményeink szerint hasznos lesz az erdő megismerése szempontjából, a környezettudatos nevelés eszköze lehet, szolgálja majd a jövőbeni kutatásokat és emellett jelentős turisztikai célponttá válhat.

A rezervátumban uralkodóak az érett tölgyesek, gyertyános-tölgyesek, tölgyes-kőrisesek és füzesek. A terület több Vörös Könyves állat- és növényfajnak ad otthont.

A tanösvény végigjárható gyalogszerrel és kerékpárral egyaránt. Az útvonal egy kb. 7 km hosszúságú, önmagába visszatérő hurkot alkot. Mivel a tanösvény létrehozásával nem az a célunk, hogy az erdő életének menetét zavarjuk, ezért fontos, hogy mindannyian betartsuk a túrázó tízparancsolatát:

  1. Szeresd a természetet, és áhítattal lépj szentélyébe!
  2. Turistamezben is kultúrember maradj!
  3. Ne feledd, hogy turistához méltatlan magaviselettel a turistaság ügyének ártasz!
  4. Ne élj vissza a vendégjoggal, és tiszteld mások vagyonát!
  5. Turistaútról le ne térj, tilos területen engedély nélkül ne járj!
  6. Légy vidám, de ne lármás: az erdőben ne a turisták, hanem a madarak énekeljenek!
  7. Tartsd tisztán a forrásokat, patakokat, pihenőket, és a hulladékot rejtsd el!
  8. Égő tárgyat el ne dobj, erdőben tüzet ne rakj!
  9. Kíméld az erdő vadjait, gyümölcsfákról még virágot se szakíts!
  10. Becsüld turistatársadat s bajban el ne hagyd, mert az becstelenség!

Növényzet

A védett terület legjellemzőbb és legértékesebb növénytársulása a gyertyános-tölgyes (Querco robori-Carpinetum), ami a Latorca árteréből kiemelkedő magaslatok öntéstalajának jellemző erdőtársulása.

A gyertyános tölgyerdők lombkoronaszintjét és az erdő jellegét a kocsányostölgy (Quercus robur) mellett a a közönséges gyertyán (Carpinus betulus) határozza meg. Maga a lombkoronaszint kétszintű: a felsőben a tölgy dominál (kb. 25-30 m), az alsóban a gyertyán (kb. 10-20 m).

A sűrű lombkorona kevés fényt enged át, ezért alatta a cserjeszintszegényes. Ezekkel a növényekkel inkább csak az erdőszéleken és tisztás helyeken találkozunk. A cserjeszint jellemző növényei: a tatárjuhar (Acer tataricum), az egybibés galagonya (Crataegus monogyna), a cseregalagonya (Crataegus laevigata), a veresgyűrű som (Cornus sanguinea), a közönséges mogyoró,(Corylus avellana) a közönséges kutyabenge (Frangula alnus), a közönséges kecskerágó (Euonymus europaeus) és a közönséges fagyal(Ligustrum vulgare)

A gyertyános tölgyes gyepszintjébenfőleg a kora tavaszi hagymás és gumós növények nőnek, még a lombkorona kialakulása előtt, míg megfelelő mennyiségű napfényhez jutnak. Megtalálható itt az Ukrajna Vörös Könyvébe bejegyzett, ritka és védett növények: a kétlevelű sarkvirág (Platanthera bifolia),a tavaszi tőzike(Leucojum vernum)és a medvehagyma (Allium ursinum). Tavasszal gyönyörű látványt nyújt a tömegesen nyíló berki szellőrózsa(Anemone nemorosa L.) és a kis meténg (Vinca minor). A gyepszint jellemző növényei még: az orvosi tüdőfű (Pulmonaria officinalis), szagos müge (Galium odoratum), kereklevelű kapotnyak (Asarum europaeum), podagrafű (Aegopodium podagraria), olocsáncsillaghúr (Stellaria holostea), sárga tyúktaréj(Gagea lutea) és a fák törzsére feltekeredő közönséges borostyán(Hedera helix). Nyáron az erdőszegélyeken hatalmas foltokban nyíló kéküstökű csormolya (Melampyrum nemorosum) nyújt felejthetetlen élményt.

A spórás növények is képviseltetik magukat. Elég gyakori az erdei pajzsika (Dryopteris filix-mas) és a saspáfrány (Pteridium aquilinum)

A gyertyános–tölgyeseken kívül másfajta erdővel is találkozhatunk a rezervátum területén. A Latorca medre mentén keményfájú ligeterdők húzódnak, ahol a kocsányos tölgy mellett a keskeny levelű kőris egyik változata, a magyar kőris(Fraxinus angustifoliasubsp. pannonica) és a magas kőris(Fraxinus excelsior) az erdőalkotó faj, de elég gyakori a vénic szil(Ulmus laevis), az enyves éger (Alnus glutinosa) és a mezei juhar (Acer campestre) is. Ezeknek az erdőknek a lombkoronája nem annyira zárt, így a cserjeszint és a gyepszint sokkal sűrűbb és fajgazdagabb.

A mélyebben fekvő és nedvesebb területeken nyárfás és fűzes társulások találhatók, fehér nyárral (Populus alba) és különböző fűz fajokkal.

Állatvilág

A Nagydobronyi Vadvédelmi Rezervátumot az itt élő nagyvadak védelme érdekében, populáció- és élőhelymegőrzési célzattal hozták létre.

Az emlősök közül megtalálható itt az őz (Capreoluscapreolus), a vaddisznó (Sus scrofa) , a mezei nyúl (Lepus europaeus), a mókus (Sciurus vulgaris), a róka (Vulpes vulpes),valamint a vadmacska (Felis silvestris) jelenleg is szaporodó állománya. De megtalálhatóak a területen védett, Vörös Könyves fajok is, pl. a vidra (Lutra lutra), amely a latorca meredek partjainál élő ragadozó, illetve a jellegzetes földalatti üregrendszereket építő borz (Meles meles) is.

A terület madárfaunája rendkívül gazdag. Bolygatástól mentes ártéri területek öreg fáin fészkel a Vörös Könyves fekete gólya (Ciconia nigra), valamint a szürke gém (Ardea cinerea), amely meleg teleken nem vándorol el. Stabil állományokkal rendelkezik a kék galamb (Columba oenas), a kerecsensólyom (Falco cherrug), az egerészölyv (Buteo buteo) és macskabagoly (Strix aluco) is. Előfordul még a területeken a búbos banka (Upupa epops), afácán (Phasianus colchicus) , a fogoly(Perdix perdix). A vizek környékén gyakorta megfigyelhető a búbos vöcsök, a vízityúk (Gallinula chloropus)illetve számos réce faj.

A Nagydobronyi Vadvédelmi Rezervátum területein, még mindig érezhető a hajdani Szernye-láp faunájának a sokszínűsége. A kétéltűek közül mintegy 10 faj található itt meg. Leggyakoribb fajok közé tartozik az erdei béka (Rana dalmatina), a hosszúlábú mocsári béka (Rana arvalis wolterstorffi), a zöld levelibéka (Hyla arborea), a zöld varangy (Bufo viridis), a barna ásóbéka (Pelobates fuscus), a pettyes gőte (Triturus vulgaris), a vörös- és sárgahasú unka (Bombina bombina, B. variegata). A hüllők a sok helyen elterjedt, gyakori fajaikkal – vízisikló (Natrix natrix), a kockássikló(Natrix tessellata), az erdei sikló(Elaphe longissima) – képviseltetik magukat

A területeket körülvevő csatornákban és kanálisokban eléggé változatos halállomány él. Nagy számban vannak jelen a különböző pontyfélék, továbbá a ragadozó halak. Fellelhető itt a Magyarország területén már erősen megritkult, védett réti csík (Misgurnus fossilis) is.

Gerinctelenek közül mindenképp meg kell említenünk a kárpáti kék meztelencsiga (Bielzia coerulans) előfordulását, ami a faunának a Kárpátokkal fennálló szoros kapcsolatát jelzi.

A Nagydobrony környéki területek rovarvilága nagyon változatos és sokszínű. A szitakötők közül két említésre méltó faj van: a sávos szitakötő (Calopteryx splendens) és az óriás szitakötő (Anax imperator). Egyenesszárnyúak közül gyakoriak: a zöld lombszöcske (Tettigonia viridissima), a szemölcsrágó szöcske (Decticus verrucivorus), a szürke avarszöcske (Pholidoptera griseoaptera), a jajgató rétisáska (Stenobothrus lineatus); a fogólábúak (Mantodea) közül az imádkozó sáska (Mantis religiosa) található meg.

A bogarak közül sok védett faj képviselteti magát: aranyos bábrabló (Calosoma sycophanta), ragyás futrinka (Carabus cancellatus), kék futrinka (Carabus violaceus), nagy selymesfutrinka (Harpalus rufipes), közönséges temetőbogár (Nicrophorus vespillo), bundásbogár (Tropinota hirta), aranyos virágbogár (Cetonia aurata), pompás virágbogár (Cetonischema aeruginosa), szarvasbogár (Lucanus cervus), orrszarvú bogár (Oryctes nasicornis), hétpettyes katicabogár (Coccinella septempunctata), nagy hőscincér (Cerambyx cerdo), kis hőscincér ( Cerambyx scopolii), stb.

A lepkék szintén figyelemre méltó fajszámban képviseltetik magukat. Megtalálható itt: a farkasalmalepke (Zerynthia polyxena), a gyászlepke (Nymphalis antiopa), a nagy rókalepke (Nymphalis polychloros), a fecskefarkú lepke (Papilio machaon) valamint a kis színjátszó lepke (Apatura ilia).

Rét

Nagydobrony környékét a régmúlt időkben szinte teljes egészében erdők borították. A növekvő hely és tüzelőanyag igény miatt ezek jelentős részét mára kiirtották, és szántóföldként vagy legelőként hasznosították. Az erdőgazdálkodás miatt időnként még manapság is kivágják az elöregedett erdőterületeket. Ezek a szukcesszió során fokozatosan visszaalakulnak erdővé. Ez egy viszonylag lassú, de természetes folyamat, melynek során a lágyszárúakat és magaskórósokat folyamatosan felváltják a bozótosok, aztán a fiatal ligeterdők, és végül az érett, zárt erdők.

Az irtásokon kialakuló lágyszárú réti növényzetet mindenképpen bolygatottnak kell tekintenünk, jellemzőek a pionír és kozmopolita, tágtűrésű fajok, mint például a tejoltó galaj (Galium verum), réti boglárka (Ranunculus acris), apró szulák (Convolvulus arvensis), vadmurok (Daucus carota), katángkóró (Cychorium intybus) és a ragadós galaj (Galium aparine). Emellett ezeken a területeken jelentős mennyiségben találkozhatunk betelepített, nem őshonos (invazív) fajokkal, mint az egynyári seprence (Erigeron anuus), óriás aranyvessző (Solidago gigantea), parlagfű (Ambrosia artemisiifolia), stb. A pázsitfűfélék közül legjellemzőbbek a franciaperje (Arrhenatherum elatius), a fakó muhar (Setaria glauca), a mezei komócsin (Phleum pratense) és egyéb elterjedt fajok. A nedvesebb területeken megjelennek a sás (Carex ssp.) és szittyó (Juncus ssp.) fajok is. A magaskórósok közül meg kell említenünk a héjakút mácsonyát (Dipsacus laciniatus) és a mezei aszatot (Cirsium arvense), amelyek magasan kiemelkedve az aljnövényzetből, rögtön szembe tűnnek.

A lágyszárúakon kívül, a rét korával arányosan nő a fás szárúak aránya is általában. Ez a szukcesszió folyamatának köszönhető. Amennyiben szeretnék megőrizni a rét jelleget, azt kaszálással vagy legeltetéssel teszik. Az erdőszegélyen hamar megjelennek az erdőalkotó fajok, amik ilyen körülmények között gyorsan nőnek. Emellett jellemző még egy erőteljes cserjésedés is. A legjellemzőbb fás szárú fajok között megtalálhatjuk a vadrózsát (Rosa canina), a kecskefüzet (Salix caprea), kecskerágót (Euonymus europaeus), az egybibés galagonyát (Ccrataegus monogyna), madárberkenyét (Sorbus aucuparia), a hamvas szedret (Rubus caesius), vagy a kökényt (Prunus spinosa) is. Ezek termése a téli időszakban jelentős tápanyagforrást jelent sok madár és egyéb állat számára, ezért az ilyen cserjés területeket is az erdő fontos részének kell tekintenünk.

Vizes élőhely

A vizes élőhelyek fontos szerepet játszanak az élőlények életében. Ez nemcsak a vízi állatokra és növényekre igaz, hanem annak környezetében élőkre is. A Nagydobronyi Vadvédelmi Rezervátumban kiemelt szerepet kap a víz. A Latorca és vízrendszeréhez tartozó különböző csatornák jelentősen befolyásolják a környék növény- és állatvilágát. Az erdő jelentős részét tavasszal víz borítja, ennek eredményeképp ilyenkor magas vízigényű fajokkal találkozhatunk.

A Latorca vízrendszeréhez tartozó lassú folyású Szernye-csatornát a Szernye-láp lecsapolásakor alakították ki. Ez az egyik legnagyobb győjtőcsatorna, melynek elsődleges szerepe a mocsár vízutánpótlásának elvezetése. A csatorna élővilága nagyon változatos.

A csatorna növényvilágát többnyire lebegő és gyökérrel rögzült hínárnövények egyéves vagy évelő állományai alkotják. A jelenlévő fajok többsége jelzi az eutrofizációt. Az eutrofizáció folyamata során a vizekben feldúsuló tápanyagok (elsősorban foszfor és nitrogén) az elsődleges termelő szervezetek elszaporodásához vezet. Ennek következtében a meder folyamatos, és gyors feltöltődését figyelhetjük meg, ami a terület elláposodását okozhatja. Ez leginkább az állóvizeket veszélyezteti, de hatása hosszútávon a lassú folyású vízterek sorsát is megpecsételheti.

A Szernye-csatorna növényzetét terméssel vagy kitartó rüggyel szaporodó, egyéves vagy évelő fajok alkotják. A legjellemzőbb fajok: sulyom (Trapa natans), békatutaj (Hydrocharis morsus-ranae), érdes tócsagaz (Ceratophyllum demersum), rence (Utricularia vulgaris), békalencse (Lemna ssp.), vízidara (Wolffia arrhiza), rucaöröm (Salvinia natans), bekaszőlő (Potamogeton ssp.), csillárka fajok (Nitella), stb. A partmenti zónában a sás, nád és gyékényfajok mellett találkozhatunk még nyílfűvel (Sagittaria sagittifolia) és vízi hídőrel (Alisma plantago-aquatica) is. Mindenképp megemlítendő hogy a sulyom (Trapa natans) és a rucaöröm (Salvinia natans) Ukrajna Vörös könyvében is megtalálható.

A vízparton találkozhatunk olyan különleges és védett fajokkal, mint a tavaszi és nyári tőzike (Leucojum vernum és aestivum). Emellett egyes helyeken, elsősorban a helyiek által Masoncának nevezett réten, találkozhatunk a kockás kotuliliommal (Fritillaria meleagris) is.

A vizekben a területre jellemző halfajokkal, vízi siklóval (Natrix natrix) és mocsári teknőssel (Emys orbicularis) is találkozhatunk. Rengeteg béka szaporodóhelye. Az emlősök közül mindenképp meg kell említenünk a vidrát (Lutra lutra) és a pézsmapockot (Ondatra zibethicus).