Utat javítanak Kisbégányban – a kisbégányiak.
A település lakói megunták az évek óta tartó ígérgetést a közútkezelő társaságtól (ismertebb nevükön utászoktól, akik nem éppen „út-ászok"), s úgy döntöttek, kezükbe veszik a gyeplőt, s önerőből, társadalmi munkával teszik járhatóvá a falu főutcáját.
A nemes kezdeményezés vezetője, Komári Ervin a Kárpátalja.ma érdeklődésére elmondta, hogy mindössze néhány nap kellett ahhoz, hogy fellelkesítse a falubelieket, akik a március 29-i falugyűlésen egyhangúan megszavazták, hogy saját forrásból és munkaerővel felújítják a település főutcáját. A jelenlévők beleegyeztek abba, hogy valamennyi járművel – személy- és teherszállító autóval, mezőgazdasági gépekkel – rendelkező kisbégányi fizessen 200 hrivnyát az út rendbehozataláért. A település vállalkozói 500-500 hrivnyával (esetenként még többel) támogatták a kezdeményezést. De nemcsak a járművel rendelkezők tartották fontosnak a munkálatok elvégzését, hanem számos helybeli kerékpáros, gyalogos is hozzájárult a költségekhez.
A falugyűlésen vezetőket és pénztárost jelöltek ki a munkálatok felügyeletére, koordinálására, céljuk az volt, hogy tisztességesen, s mindenki számára átláthatóan használják fel az útépítésre befolyt összeget, mely egyébként már megközelítette a 45.000 hrivnyát.
A szervezők tettrekészségét mutatja, hogy két nappal a falugyűlés után neki is láttak a munkálatoknak.
Sokak számára ismert az a kép, amikor néhány útkarbantartó sepregeti az esőben a kátyúkat, majd ímmel-ámmal meghinti a gödröket egy kis szurokkal, melyekre már öntik is a két-háromcentis aszfaltot. Aztán jön az úthenger, végigmegy az „kijavított" úton, s már kész is a remekmű, mely néhány hónap múlva újra ugyanolyan használhatatlan, mint a javítás előtt.
A kisbégányiak azonban, bár amatőr utászok, profi munkát végeztek. Mindenekelőtt letolták a felesleges földet az utak széléről, levágták az útra hajló faágakat, s csak ezután kezdtek bele az út javításába.
Köztudott, hogy a kárpátaljai magyarok leleményesek, a kisbégányiak is kétszer álltak sorba, amikor eme tulajdonságot osztogatták. A kátyúk kitisztításához nem seprűt használtak, hanem a helyi mezőgazdászok permetezőgépeit, melyekkel aztán patyolattisztára és csontszárazra fújták az előzőleg körbevágott gödröket. Ezután alaposan belocsolták a forró szurokkal a kátyúkat, majd jöhetett a tíz cm vastagságú aszfalt (melynek mázsája 850 hrivnya, mégsem sajnálták). Hogy igazán eredményes legyen a munka, a beregszászi járási útépítőktől kölcsönzött úthengerrel tették fel az
A kép bal oldalán Komári Ervin, háttérben az önkéntesek
i-re a pontot.
Komári Ervin elmondása szerint szombatra befejezik a javítási munkálatokat, ennek köszönhetően Kisbégány központjától egészen Nagybégány központjáig teszik járhatóvá a macskaköves utat.
A befolyt összeg önmagában nem sokat ért volna, ha nem társul hozzá a kisbégányi férfiak önkéntes munkája – egyes napokon 70-en is dolgoztak a főúton –, illetve a jó szándékú lakosok felajánlása étel és ital formájában.
Szomorú, hogy az állami szervek semmilyen támogatást sem adtak az út rendbehozatalához.
A kezdeményezés példaértékű Kárpátalján, olyannyira, hogy már más településekről, például Csonkapapiból is érdeklődtek a kivitelezés részletei iránt.
Gratulálok a kisbégányiaknak, bebizonyították, hogy közösségük fejlődő és cselekvőképes.
Marosi Anita
Kárpátalja.ma