Mindig szófogadó gyerek volt, aki imádott tanulni, iskolába járni. Munkahelyére véletlen módon került, amibe pár nap alatt beleszeretett. Férjével 30 éve élnek boldog házasságban. Hiszi, hogy a sorsunkat saját magunk alakítjuk. Míg mások arról álmodoznak, hogy húszévesek lennének, ő legszívesebben a harmincadik életévét élné újra.
– Milyen gyerek volt annak idején?
– Munkáscsaládban születtem, Nagydobronyban. Az édesanyám a kolhozban dolgozott, édesapám traktorosként kereste a kenyerét. A gyermekkorom felhőtlen volt. Jó rá visszagondolni. Mindig szófogadó voltam, s imádtam iskolába járni, tanulni. Nem szerettem hiányozni. A helyi intézmény orosz osztályába jártam. Érettségi után én is a kolhozba mentem dolgozni. Közben levelezőn könyvelő diplomát szereztem.
– Hogy került a postára?
– Véletlen folytán kaptam meg az állást. Több éven át otthon voltam, amit már nagyon meguntam. Mindig is olyan állást kerestem, ahol papírmunkával kell foglalkoznom. Mikor a fülembe jutott, hogy az akkori postavezető, Hidi Márianyugdíjba vonul, elmentem érdeklődni. 2008 szeptemberében álltam munkába. Pár nap alatt beleszerettem a postai tevékenységben, így nem volt kérdés, hogy itt maradok.
– Mit szeret a leginkább?
– Az emberekkel ugyan nehéz dolgozni, hisz mindegyikük más habitusú. Ennek ellenére igyekszem a jó oldalamat mutatni. A küldemények fogadása az, ami a leginkább tetszik.
– Mutassa be a családját.
– A férjemmel 30 éve élünk boldog házasságban. Egy esküvőn ismerkedtünk meg. Egyévnyi udvarlás után úgy határoztunk, összekötjük az életünket. Errefelé akkoriban az volt a szokás, hogy négy-ötszáz személyes lakodalmakat ültek. Mi is ekképpen keltünk egybe, sátras esküvőnk volt. A sors úgy hozta, hogy nem lett gyermekünk. Nagyon fájó pontja ez az életemnek …
– Ki a legfontosabb személy az életében?
– A férjem. Ő egyben a lelkitársam, akivel mindent meg tudok beszélni. Legyen szó munkahelyi vagy családi gondokról. Bármi is nyomja a lelkemet, a társaságában azonnal megnyugszom.
– Vannak jó barátai?
– Rengeteg. Mióta összeházasodtunk, kibővült a társaság. Sokszor össze is ülünk szórakozni, főleg tél idején.
– Melyik volt élete legboldogabb napja?
– Mikor férjhez mentem.
– Vallásos?
– Nem vagyok mélyen vallásos, de hiszek Istenben. Az az igazság, templomba sem járok. Ez viszont nem jelenti azt, hogy megvetem az egyházat vagy a vallást.
– Hisz-e a sorsban?
– Szerintem azt mi magunk alakítjuk. Olvastam olyat, hogy mindenkinek már születésétől kezdve előre meg van írva az élete. Csak a jó ég tudja, hogy ez hogyan működik.
– Mindenkinek van valami fóbiája. Ön mitől fél a legjobban?
– Borzasztóan félek a bezártságtól. Például a Miskolctapolcai Barlangfürdőben annyira rosszul lettem, hogy ki kellett jönnöm. Rettegek a mélyvíztől. Nem tudok úszni, ezért sem szeretek szabadvízben fürödni.
– Mivel lehet a legkönnyebben felbosszantani?
– Konkrétan semmi nem jut eszembe. Viszont azt tudom, hogy az apróságokon nagyon felhúzom magam. Olyan dolgokon, amiért talán szót sem kellene ejteni.
– Szavakkal vagy tettekkel lehet a legkönnyebben megbántani?
– Nagyon sértődékeny vagyok. A rossz szó a lelkemig hatol. Bármit megteszek bárkinek, csak azt szépen kérje. Mikor valaki lekezelő hangnemben beszél hozzám, napokig nem tudom túltenni magam rajta.
– Tehát nehezen viseli a kritikát.
– Attól függ. Ha van benne igazság, akkor nem. Ha ennek ellenkezője, akkor megvisel.
– Ha megbántják, könnyen megbocsát?
– Nem vagyok haragtartó.
– Mit gondol az őszinteségről?
– Jó őszintének lenni. Én nem szoktam mellébeszélni. Ha valakivel problémám van, egyenesen megmondom. Ebből kifolyólag nem kedvelem a hazug embereket sem. De szerintem más is így van ezzel.
– Megbízik másokban?
– Az idegenekkel szemben vannak fenntartásaim. Viszont vannak bizalmasaim. A gyerekkori barátnőm, akivel szinte szomszédságban lakunk, sokszor megbeszélem a dolgaimat.
– Milyen szerepet játszik az életében a pénz?
– Nem vagyok pénzhajhász. Szeretek rendelkezni annyival, amennyire szükségem van. Ha nyernék a lottón – titkon álmodozok róla, de jó lenne megnyerni a főnyereményt –, felújításra költeném, persze a rokonságnak is juttatnék belőle. Sajnos manapság minden a pénz körül forog. Sok a pénzéhes ember, akiket elítélek. Amíg az országban virul a korrupció, addig nem fogunk előre mozdulni. Ez az első dolog, amit teljesen ki kellene irtani a köztudatból.
– Milyen az egészsége?
– Kielégítő. Igaz, a szívem mostanában rakoncátlankodik. Mindez a stressz, az idegeskedés rovására írható. Általában év végén – ez a legnehezebb időszak – jön elő, ekkor kezelésre járok, ami segít. Esténként néha tornázom, ezzel tartom magam formában, hisz a munkahelyemen nem nagyon van lehetőség a mozgásra. Nyáron a kerti munkák révén „edzem” magam.
– Nemsokára jön a nyári időszámítás, ami a legtöbb ember szervezetét megviseli. Önre milyen hatással van?
– Egy hónapra van szükségem az átállásra. Este későn fekszem, reggel pedig korán kelek. Sokszor bosszankodok emiatt.
– Ha lehetősége volna visszamenni az időben, min változtatna a legszívesebben?
– Szeretnék ismét harmincéves lenni. Szerintem ez a legszebb időszak, addigra ugyanis minden tekintetben rendeződik az ember élete.
Sebők Katalin
.jpg)