Igyekszem úgy élni, hogy ne legyen okom félni”

Tweet
Betűméret:

Vidám, nyitott egyéniség, aki erős hitének és optimizmusának köszönhetően könnyen felülkerekedik a nehézségeken. A változatosság híve, legyen szó ételről vagy kikapcsolódásról. Felelősségteljesen végzi a munkáját, a nap huszonnégy órájában kész segítséget nyújtani. Harcol a közömbösség és az előítélet ellen, és ezt másoktól is elvárja. A kétgyermekes apuka imád utazni. 

– Milyen gyerekkora volt?

– Más, mint a mostani gyerekeké. Nem a számítógép, a televízió előtt nőttem fel. Barátaimmal a szabadban töltöttem az időt, főleg a labdajátékok kötöttek le. Szerencsére a környékünkön sok velem egykorú gyerek élt és a focipálya sem volt messze. Vidáman teltek azok az évek. A tanulással sem akadt problémám. Kitűnő bizonyítvánnyal fejeztem be a Nagydobronyi Középiskolát. Sokat köszönhetek az alsó tagozatos tanárnőmnek, akinek a keze alól több olyan diák került ki, akik egyetemen folytatták tanulmányaikat, köztük én is. A középiskola után a Lembergi Állatorvosi Egyetemre szerettem volna felvételizni, viszont nem sikerült. Egy évig a helyi konzervgyárban dolgoztam, majd két esztendőn keresztül sorkatonai szolgálatot teljesítettem. Miután leszereltem, felvételiztem az ungvári egyetem orvosi karára, ahol 1996-ban sikeresen lediplomáztam. Egy év szakmai képzés után Kisdobronyban praktizáltam. 2010 óta vagyok a nagydobronyi rendelő vezetője.

– Szereti a munkáját?

– Ha nem szeretném, nem csinálnám. Mondhatnám azt, ez egyben a hobbim is. Másfajta tevékenység a kertészkedésen kívül nem is igazán érdekel.  Mint ahogy sok más hivatás az országunkban, az orvosi sem tartozik az anyagilag megbecsültek közé. Sajnos nálunk a felsőfokú végzettség még mindig nem érték. A szocializmus téves hagyatéka, miszerint azok számítanak, akik a gyárakban fizikai munkát végeznek. Persze őket is meg kell fizetni, de a szellemi munkásokat sem kellene ilyen mértékben lealacsonyítani.

– Hogyan tükröződik a válság egy orvos teendőiben?

– Nehéz helytállni a munkában, főleg a mostani krízishelyzetben. A nyugdíjak alacsonyak, a gyógyszerek viszont drágák. Meg kell gondolni, mit írok fel a betegnek, hogy meg tudja vásárolni a recepten szereplő dolgokat. Holland támogatóknak köszönhetően a rendelőnk felszereltségére nincs okunk panaszra. Jó körülmények közt dolgozunk. Laboratórium, sőt röntgengépek is rendelkezésre állnak.

– Könnyen szót ért a pácienseivel?

– Könnyen megtalálom a közös nevezőt másokkal. Néha egyesek megjegyzik, hogy mi, dobronyiak különcök vagyunk, viszont szerintem ez nem baj. Felvállaljuk.

– Ki tud szakadni az orvos-szerepkörből?

– A civil életben, ha csak tehetem, nem foglalkozom munkahelyi dolgokkal, mert így is túlvállalom magam. Van, hogy munkaidő után és hétvégenként is dolgozom. A kollégák jól tudják, hogy faluhelyen a nap húszonnégy órájában és az év háromszázhatvanöt napján vagyunk orvosok. Hiába a mentőszolgálat, ha valakinek egészségügyi problémája akad, akkor először az orvost hívják, nem a mentőt. Mivel itt lakom a faluban és ráadásul a rendelőtől nem messze, ha gond van, nincs kifogás, azonnal magamra öltöm az orvosi köpenyt.

– Mennyire felelősségteljes a munkája?

– Emberekkel dolgozom. Egy rossz matektanár esetében legfeljebb a gyerek nem fogja tudni a szinusz-koszinusz függvényeket, azonban ha egy orvos melléfog, az akár a páciens életébe is kerülhet. Igyekszem legjobb tudásom szerint ellátni a betegeket. Manapság a világháló segítségével számos új, hasznos dolgot megtudhatunk. Sőt vannak, akik eleve úgy jönnek hozzám, hogy a neten keresztül saját maguk felállítják a diagnózist. Egyesek képesek olyan dolgokat bebeszélni maguknak, aminek a valósághoz semmi köze. Éppen ezért érdemesebb szakemberhez fordulni.

– Gyakori az öngyógyítás?

–  Sokan vannak, akik először patikába mennek, s csak aztán, ha nem gyógyulnak meg, fordulnak orvoshoz. Számukra ez egyszerűbb megoldásnak tűnik, mint kivárni a rendelőben, hogy rájuk kerüljön a sor. Közel hatezer fős községünk mellett a szomszédos faluból is érkeznek hozzánk betegek. Többek között azért is, mert röntgengéppel rendelkezünk, ami hatalmas segítség számunkra, hisz egyik városhoz sem vagyunk közel.

– A tudomány területén dolgozók többsége, köztük az orvosok, nem hisznek Isten létezésében. Ön vallásos?

– Az ateizmus korszakában nőttem fel, idővel azonban rájöttem, hogy az életben nem minden fekete vagy fehér. Nem lehet elválasztani a dolgokat egymástól. Ahogy korosodik az ember, megtapasztal egy-két olyan dolgot, ami rávezeti arra, hogy kell lennie egy felsőbb akaratnak, ami a mindenséget megalkotta.

– Család?

 A feleségemmel két gyermeket nevelünk, az anyósommal egy háztartásban élünk. A nagyobbik fiam huszonkét, a kisebbig pedig nyolcéves.

– Mi jelent kikapcsolódást egy-egy fárasztó munkanap után?

– A szerelmem a labdajáték. Van egy rendszeresen összejáró csapatunk, velük vasárnaponként az iskolában röplabdázunk. Régebben szerdánként focizni is eljártam. Emellett szívesen kerékpározom és járom a természetet. Szellemileg leginkább az olvasás tölt fel.

– Odafigyel saját egészségére?

– Faluhelyen az egészséges életmód hagy némi kívánnivalót maga után. Szeretek jókat enni és van is erre lehetőség, főleg disznóvágás után. A fene megette, hogy sajnos az a legfinomabb, ami emeli a koleszterinszintet. A testmozgással viszont igyekszem ledolgozni a felesleget magamról.

– Vannak félelmei?

–  Nem igazán tartok semmitől. Nem vagyok az a rettegő típus. Az optimisták táborát erősítem. Elsőként mindenben a jót látom meg. Így van ez a másokkal kialakított kapcsolataimban is. Lehet, még így, negyvenhat évesen is naiv vagyok, de én bízom abban, hogy úgy viszonyulnak hozzám, mint ahogy én hozzájuk. Fontos az első benyomás, de nincsenek előítéleteim. Igyekszem úgy élni, hogy ne legyen okom félni. Fóbiám, a tériszonyon kívül, nem igazán van. A magasságtól való iszonyomat igyekszem leküzdeni, például az Egerbe tett látogatásom során felmentem a negyven méter magas minaretre.

– Mivel lehet kihozni a béketűréséből?

– Leginkább a hazugság és az álszentség bosszant fel. Tűrök egy ideig, majd hirtelen robbanok, így nem mindig azon csattan az ostor, akin kéne. Egyébként a diplomatikus megoldások híve vagyok. Nem veszekszem, hanem vitázom.

– Haragtartó?

– Nem. Ha össze is szólalkozom valakivel, másnapra elfelejtem az incidenst.

– Szeret utazni?

– Azt talán mindennél jobban. Volt szerencsém eljutni Horvátországba, ha van rá lehetőség, Magyarországra utazunk a családdal, illetve idehaza, a Kárpátokban kirándulunk. Vágyaim közt szerepel egy hajókirándulás az óceánon.

 


Almási Irén
Facebook Social Comments
Качественная укладка линолеума или как сделать правильно прикатку линолиума
Попробуйте смотреть сериал все серии на одном сайте. Можно смотреть без ограничений.

Támogatóink: